12      Szekszárdi VASÁRNAP           2021. február 21.

Ötven év gyógyító munka után lett nyugdíjas a főorvos

Szerénység, emberi és szakmai tisztesség – Szekszárdon ezekről sokaknak juthat eszébe a legendás osztályvezető szemész főorvos, dr. Vastag Oszkár. Ötven évet állt a gyógyítás szolgálatában, ebből 41 évet a szekszárdi kórházban dolgozott. A szemészet a Balassa János kórházban a nyugalom szigete, amiben komoly szerep jutott habitusának.

Bálint György

A nyugdíjkorhatár elérésekor marasztalták, de ő maga sem óhajtott váltani. Nem szakmai vagy emberi hiúságból – mi sem áll távolabb tőle – annál inkább az egészségügyben jelentkező humánerőforrás-hiány láttán. Dolga volt még, s nem csupán a műtőben, a kezelőben, hanem a majdani utódok megtalálásában. Akkor még nem jött el annak az ideje, hogy átadja másnak a stafétabotot. Most, évekkel később, 75 évesen ez a pillanat is eljött. Fél évszázad után elbúcsúzott a gyógyító munkától Vastag Oszkár – ezután minden idejét a magánéletre, a családra, két gyerekére, négy unokájára fordítja. – Mikor érkezett Szekszárdra? – 1979 novemberében. Akkor a legendás Szentgáli Gyula volt a szekszárdi megyei kórház igazgatója. Kezdésként két éven át a szemészeti osztály megbízott osztályvezető főorvosa voltam. – Hogyan fogadták, milyenek voltak a körülmények? – Ami a személyi, tárgyi, vagy jogi feltételeket illeti, mindent meg tudtam valósítani az új állomáshelyemen. Nem éreztem hátrányát annak, hogy nem klinikán, hanem vidéki kórházban dolgozom. Csak a komplex megoldások miatt kellett a betegeket Pécsre vagy máshová küldenünk. Bátran merem állítani, a kórház vezetése, bárki is volt a főigazgató a 41 év alatt, a szemészetet mindenben segítette, hogy a kor színvonalán tudjunk gyógyítani. – Vagyis nem bánta meg, hogy a elhagyta a pécsi klinikát? – Nem. Önállóan valósíthattam meg szakmai elképzeléseimet. Sikerült olyan általános hangulatot teremteni, olyan képet kialakítani az osztályról, ami megteremtette a szakma presztízsét, szívesen jöttek ide, és maradtak az orvosok is, a nővérek is. – Az ön higgadt intellektusáról, emberszeretetéről, humanizmusáról sokan mesélnek. Elcsodálkoztak türelmén, mások megértésének, tiszteletének habitusán, vagy azon, hogy minden szavából, gesztusából érződött, nála nincs különbség a hozzáállásban egy ismert topmenedzser vagy egy perifériára szorult látássérült ellátásakor. Honnét jön ez? – Így szocializálódtam, ha szabad ezt mondanom. Ebben benne van a hitem és részben szláv származásom is: anyai ágam lengyel. Az édesanyám lengyel menekült volt. Ez a filozófiám, hogy mindent szépen, kulturáltan és igazságosan kell intézni. Számomra tényleg valóban egyenlő volt minden ember a gyógyító munka során … – Ezres nagyságrendben van ön mögött sikeres műtét, köztük olyanok, amikor már vakságtól szenvedő embereknek sikerült visszaadni látásukat, többnyire a szürkehályog műtétekről van szó. Milyen érzés ez gyógyító emberként? – A legcsodálatosabb élményem, amikor egy különböző okokból látását elvesztő emberen tudunk segíteni. A műtét után, a szemkötés levételekor a legtöbben felkiáltanak, méghozzá így: „Látok!” Szerencsére jó néhányszor volt ilyen valóban megható és sokáig emlékezetes orvosi s egyben emberi sikerekben részem, hála az orvostudomány fejlődésének. Meg kell említeni, és fontos megemlíteni, hogy a mi területünkön is lényeges a megelőzés: a hályogbetegség időben való észrevétele, mert ekkor tudunk valóban komoly mértékben segíteni, a látásjavulásban eredményeket elérni. Ekkor még nem műtétekkel, hanem lézerkezeléssel, szembe adott injekciókkal és persze tablettákkal is. – Marad Szekszárdon? – Persze, sehova nem költözöm, ez az élhető kisváros ugyanúgy a szívemhez nőtt, mint a kórházi osztály, mi több a Balassa János Megyei kórház.

Vívás A volt főorvos a vívósport helyi megalapítójaként is beírta magát a szekszárdi közéletbe. Sokáig versenyzett, és szabadidejének jelentős részében, a Szekszárdi Kórház Sportegyesület keretein belül megalapította a vívó szakosztályt. Mindenes volt: edző, szakosztályvezető, toborzó. Versenyekre is sokáig ő járt a gyerekekkel. Ma egy általa kinevelt, a sportág iránt elkötelezett oktatója van a szakosztálynak, Garay Előd. Róla megbecsüléssel beszél, és ígérte, hogy eddig is lejárt az edzésekre, besegített, ha szükség volt rá, bizonyára ezután is megteszi majd.

Fókuszban a család A főorvos két gyerekénél két unoka van, egy fiú, egy lány. Azt mondja, rájött az elmúlt hónapok otthoni ücsörgése közepette, hogy a hirtelen rászakadt értelmes nyugdíjas életet is tudni kell megszervezni. Többet lesznek az unokáikkal és több kirándulást terveznek, mint aktív időszakukban. Egyébiránt a Kórház SE elnökeként a természetjárók ügyeivel is foglalkozik. Azt mondta, ha a kórház szemészeti osztályáról hívják, ő segíteni fog. Utódját, Masovszki László főorvost nagyrabecsüli, s örül, hogy a lehető legnagyobb rendben van ma is a kórházban.

Keszthely, Pécs, Villány Dr. Vastag Oszkár keszthelyi származású, máig visszajár oda, de 10 évet Villányban is élt. A Pécsi Orvostudományi Egyetemen végzett, szakmai előmenetelében fontos volt, hogy maradhatott a klinikán, és olyan neves orvosprofesszortól is tanulhatott, mint Halda Tamás. Kilenc évig volt a pécsi szemklinikán, amikor – több, más területen dolgozó kollégájához hasonlóan – ő is válaszút elé került: marad ott, mondhatni a szakma csúcsán, vagy elfogadja egy kisebb vidéki kórház főorvosi státuszát, s ott folytatja gyógyító tevékenységét.

Forrás: Szekszárdi VASÁRNAP XXXI. évfolyam,6.szám.