A Költészet Napja alkalmából fogadják szeretettel Karácsony előtt az Agria folyóiratban is megjelent Sorstársunk Váraljai Szabó László versét. A költészet egy szorosabb műfaja a           költőnek, a népzene és tánc egy erdélyi hangulatát igyekszik megjeleníteni, amit volt szerencséje a valóságban megélni.

Váraljai Szabó László:

HAJNAL

„A hajnali csillag ragyog,

Én még a korcsmában vagyok.

Jaj, Istenem de szégyellem,

Hogy reggel kell haza mennem.”

(Kalotaszegi magyar népdal)

Hajnali csillag fölöttem ragyog,

köröttem zsibongó tenger az éj.

Világ pulzusa – fordul a lány is -

dobok ütemére lüktet a vér.

Vijjog a vonó, viszket a talp is,

dobban a padló, porzik az élet.

Ifjak karéja tűz-ívbe hajlik,

lobban, örvénylik, fölszáll az ének.

Hegedű cicáz, bong a cimbalom,

ős-erőt mozdít, ujjong, bizserget.

Forgószél hátán érnek arcomhoz

mámoros, forró veríték-cseppek.

Lassan fölszikkad körben a tánc is,

csillagfény bomlik ezüstös hajjal -

szakadt húrok néma fém-gerincén

tétován egyensúlyoz a hajnal

Holtmaros 2008.