2025. december 27-én csütörtökön a „Pont 200” és a „Barangoljuk be Tolna vármegyét” projektek keretében Egyesületünk tagjai Dombóvár városába látogattak.

E két projekt ez év januárjában indult. Céljuk, hogy méltóképpen ünnepeljük a Braille írás és a magyarországi vak gyermekek oktatásának bicentenáriumát, és a látássérültek megismerhessék, felfedezhessék vármegyénk rejtett kincseit.

Menetrend szerű autóbusszal indultunk Szekszárdról, és érkeztünk Dombóvár Hunyadi tér megállóba, ahol a Dombóváron és környékén élő tagtársaink már vártak bennünket.

Átsétáltunk a Dr. Szőke Sándor Helytörténeti Múzeum épületébe, ahol Müller Ádám igazgató úr fogadott bennünket, és tartott rendkívül érdekes, interaktív tárlatvezetést érdeklődő hallgatóságának a gyűjtemény kiállítótermeiben.

Megismerhettük Dombóvár és környéke történetét az őskortól napjainkig, megfoghattuk a korabeli tárgyakat, fegyvereket. Sőt, még magunkra is ölthettük néhányan a római légionáriusok felszerelésének néhány darabját.

Lenyűgöző történelmi sétán vehettünk részt, melyben Dombóvár kulturális életét, az oktatás magas színvonalát, és a fejlett ipart is megismerhettük, igazgató urat arról kérdeztük, hogy a nagyobb történelmi események, mint pl. török megszállás, 1848-49-es forradalom és szabadságharc, 1956-os forradalom mennyire érintette Dombóvárt és környékét.

Elmondta, hogy mivel régi hadiúton fekszik Dombóvár, leginkább átvonultak rajta a különféle nemzetiségű hadseregek, és mivel jelentős erődítménye sosem volt, így könnyen bevették.

1956-ban a forradalom idején harcok nem voltak a városban, mert a laktanya akkori parancsnokának úgy sikerült megakadályozni, hogy a tűntetők fegyverhez jussanak, hogy nem ontott vért. Majd a megtorlás idején őt is elhurcolták és elítélték, mert inkább a békét tartotta fenn, nem küldte a helyőrségben szolgáló katonákat a helyi forradalmárok ellen, csak a laktanyát záratta el hermetikusan a civilektől.

A II. világháború alatt a helyi zsidóságot ugyanúgy deportálták, mint hazánk más részein, így mára erősen megfogyatkozott a számuk, mert akik túlélték a koncentrációs táborokat, azok közül is kevesen tértek vissza.

A háború után a német nemzetiségűek kitelepítése is nagy mértékben súlytotta Dombóvárt és környékét, ennek állít emléket az Örök tél című film, mely egy kaposszegcsőihölgyről szól, akit a Szovjetunióba hurcoltak 1945-ben.

Elmondta továbbá, hogy a vár területén jelenleg is folynak ásatások, és a város és vonzáskörzete más részein is, mert a környék nagyon gazdag leletekben, mivel már az őskortól megtelepedtek itt különféle népcsoportok, a hely jó adottságai miatt.

A roppant lenyűgöző, érdekes tárlatvezetés és beszélgetés után bemutattuk a Braille írást igazgató úrnak és munkatársainak, és minden megjelent érdeklődőnek.

Ezután pontírással névjegykártyákat készítettünk részükre, a múzeum nevét és címét is leírtuk Braille-ben.

Köszönjük Egyesületünk Dombóvári Baráti Körének a szervezésben való aktív közreműködést és azt, hogy ilyen szép számmal megjelentek!

Köszönjük Müller Ádám Igazgató úrnak, hogy fogadott bennünket, és ilyen magas színvonalon ismertette meg érdeklődő hallgatóságával Dombóvár város történetét!